„A pihenés az edzés része.” Egyik legjobb barátomat idéztem, aki nem mellesleg Európa egyik legjobb kendósa. Sajnos egyre többször veszem észre, hogy sportolók és hobbiatléták sem tudják ezt a szabályt, sőt, lelkiismeret furdalásuk van, ha tartanak egy pihenőnapot. Ezzel túledzenek, így nemcsak, hogy rombolják a saját teljesítményüket, de még az egészségüket is kockáztatják. A maximális teljesítmény, a csúcsforma eléréséhez elengedhetetlen, hogy az edzéstervben megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés legyen, a megfelelő időben – a folyamatos, szünet nélküli terhelés a legjobb atléták teljesítményét is csak rombolja.
Építkezzünk
Alaptétel, hogy nem edzés közben fejlődünk. Edzés közben a szervezetet arra késztetjük, hogy a már megszokott terhelésen felül teljesítsen, hozzányúljon a tartalékaihoz, kimerüljön – felfoghatjuk úgy, hogy a szervezetünk egy fal, amit edzés során megtámadunk, lerombolunk, hogy aztán erősebbé építhessük újra. Ebből a képből egyértelműen láthatjuk, hogy maga a fejlődés nem edzés közben következik be, hanem az edzés hatására következik be – ezt a legfontosabb megérteni. Maradjunk a hasonlatnál – miután a támadásnak vége, indul a kijavítás. A szervezetünk úgy építi vissza a falat, – mivel védi magát – hogy a legközelebbi támadás során már nehezebb legyen lerombolni. Ezt hívjuk fejlődésnek – de erősebb lesz-e a fal, ha a felújítás vége előtt mindig újra megtámadják? Sikerül-e felújítani, ha nincs megfelelő mennyiségű építőanyag? Elkezdődik-e egyáltalán az építkezés, ha a munkások kimerültek?
Segítsük meg a munkásokat
A fejlődéshez tehát feltétlenül szükséges, hogy legyen idő újraépíteni a falat, legyen alapanyag az építkezéshez, és legyen kedvük és energiájuk a munkásoknak. Mit értek ezalatt? Először is az időről: minél intenzívebb az edzés, annál több időre van szüksége a szervezetnek. Edzés során mikrosérülések keletkeznek az izmokban – mert olyan erőt kell kifejteniük, amihez nincsenek még hozzászokva, és kimerülnek az energiatartalékok, mert ehhez az erőkifejtéshez nem elég a megszokott alap energiamennyiség. Ezek mértéke az edzéstől függ: minél intenzívebb az edzés, annál több a mikrosérülés, annál több energia fogy.
Az alapanyag kérdése az étkezéshez tartozik, viszont nem lehet megkerülni, ha a pihenésről beszélünk. Az izmok regenerálásához, illetve a tartalékok újratöltéséhez szükség van a megfelelő anyagokra, melyeket a helyes táplálkozással lehet a szervezetbe juttatni. Ha edzés után elegendő időt pihenünk, de koplalunk, akkor ez az építkezés nem történik meg, vagy nem az ideális mértékben.
A munkások kedve és energiája pedig olyan kérdés, ami inkább pszichológiai. A megszakítás nélküli, azonos rutinba nagyon könnyű belefásulni, amitől az edzések sem mennek úgy, ahogy azoknak kéne. Fejben is el lehet fáradni, és legalább annyira hátráltatja a teljesítményt, mint amennyire az izmok fáradása.
Jótanácsok a pihenéshez
- Az edzések tervezésénél figyelj arra, hogy a nehéz, intenzív napokat vagy könnyű, pihentető mozgás, vagy teljes pihenő kövesse – a szervezeted további rombolása helyett koncentrálj arra, hogy a kemény munkád eredményeképpen fejlődj is.
- Az aktív pihenés nemcsak testben, lélekben is felfrissít. Egy séta zöld környezetben bizonyítottan csökkenti a stresszt, és nagyban hozzájárul a regenerációdhoz.
- Próbálj napi nyolc órát aludni. Tudom, ezt munka és család mellett nagyon nehéz betartani, jómagamnak sem szokott sikerülni, de törekedj a minél több és pihentetőbb alvásra. Zárj el minden fényforrást, takard le a telefon értesítő villogóját is, és próbáld a zajt is minimalizálni.
- Ha pihenőnap, feltöltőnap! Egyél napi ötször, és mindig olyat, ami hasznos a fejlődéshez. Ezzel visszatöltöd a szervezeted üzemanyagtankját, és készen fogsz állni a következő megmérettetésre.
- Ha nehezen ülsz meg egyhelyben, és feltétlenül lemennél egy konditerembe, tarts mobilizáló napot. Itt az ideje, hogy megtudd, vannak sokkal nagyobb fájdalmak is, mint az a savas érzés a HIIT edzés közben – lépj be a hengerek, kislabdák és egyéb kínzóeszközök világába. Közben könnyezős, utána megköszönős.
A koncepció tehát: a fejlődés nem edzés közben, hanem annak hatására történik. Ha keményen edzel, ne pocsékold el, arasd le a gyümölcsét!
Török Bence szakmai vezető írása
http://focusstudiobuda.hu/index.php/focus-studio-szemelyi-edzok/torok-bence
kifejezés. Hogy miért pont ez, arra van egy teóriám – a nagy intenzitású mozgásoknál az izmokban érzett forró, savas, kínzó érzés tényleg megélhető úgy, hogy valami a bőr alatt nagyon lángol. A másik dolog, hogy az energianyerési folyamatokban is égő kalóriákról beszélünk, de ezt sokan félreértelmezik, és úgy képzelik el, hogy a zsír, mint egy csokoládé, megolvad a hőtől, és varázslatos úton eltűnik a szervezetből. Nem, a melegtől nem fogyaszt több zsírt a szervezet, nem fogsz könnyebben lefogyni a melegtől.
Összesen 200 egyéni és 1004 csapat indul neki a távnak idén, ami rengeteg futót jelent – a rajtvonalnál pedig ott leszek én is, duóban osztozva a távon. Néhány állóképességi versennyel a hátam mögött úgy gondoltam, összefoglalom néhány pontban azokat a tapasztalataimat, melyek szerintem hasznosak lehetnek majd verseny közben a kevésbé tapasztalt futóknak. Ez az összeállítás nem tudományosan megközelített tanácsadás lesz, erről rengeteg cikket lehet olvasni, többek között tőlem is itt (
Gerincünk növekedésünk befejeztével nem tud tovább változni csak nagyon kis mértkében. Ha már fiatalkorban nem figyelünk oda, hogy szépen, egyenesen tartsuk a törzsünket, akkor később még nehezebb lesz megszokni és kijavítani. Arról nem is beszélve, hogy megmarad az elváltozás a gerincoszlopban örökre. A gyerekek körében legelterjedtebb, ugyanakkor legegyszerűbben kezelhető elváltozást hívjuk hanyag tartásnak. Szerencsére itt az izom gyengeségéről van szó, meg persze a delikvens hozzáállásáról. Meg kell erősíteni azokat az izmokat melyek a háti szakaszt tartják, s nem utolsó sorban meg kell győznünk a gyermeket arról, hogy változtasson testtartásán és figyeljen kicsit oda magára. Lehet lazának és menőnek tűnik most még, hogy nem húzza ki magát, fél oldalasan hordja a divatos táskáját, később viszont gerincferdülésben szenved és a derékfájás ellen küzd felnőtt korában. Ugye nem ez a célünk? Persze, hogy nem! Ezért is fontos, hogy szülőként, tanárként és edzőként felhívjuk gyermekeink figyelmét a helyes testarttás felvételére, ez bizony a mi felelősségünk.
A probléma ott kezdődik, hogy ülő életmódot folytatunk. A kisgyermek 6 éves korától fogva az iskolapadban ül és nap közben 1 órát mozog, ha a szünetektől és a délutáni programoktól eltekintünk. Gondoljunk bele, hogy reggel 8 órától, délután 16 óráig egyenesen kellene, hogy üljön, persze mozdulatlanul, csendben. Én mondom ez lehetetlen. Ugyanígy igaz ez a felnőtték nagy részére is, csak az irodában. Bátran keljünk fel 5 percre, mozogjunk, nyújtózkodjunk, masszírozzuk meg elfáradt, fájó izmainkat. Nézzünk csak egy pillanatra magunkra: felhúzva tartom a vállamat állandóan? Engedd le! Előre dől a nyakam? Nyújtsd meg felfelé! Az asztalon fekszik a kezem? Rázd le egy kicsit, hadd frissüljön a véráram! Hajlított térdekkel ülök? Állj fel, mozogj picit! Púposan tartom a hátamat és előre dőlök? Állj fel és kezdj el folyamatosan homorítani, majd domborítani, mozgasd át egy kicsit a gerinced!
Rengeteg jó megoldás létezik ma már arra, hogy hogyan bírja ki a gerincünk ezeket a hosszú, megpróbáltatásokkal teli napjainkat. Egy dynair párna nevű eszköz csodákra képes. Kényszerítő eszköz a törzsünknek, hogy aktívan tartsa a gerincoszlopot. Ha lecserélnénk a kényelmetlen székünket, használjunk helyette fitballt! Hihetetlen előnyös szer, mellyel nem csak egyenes háttal fogunk tudni ülni, hanem tudunk rajta apróbb mozdulatokat is végezni munka közben. Meguntad, hogy mozdulatlanul ülsz? Kezdj el rajta rugózni, jobbra, balra gurulni, máris kizökkentetted a testedet az unalomból, megrögzült pozíciójából.
ájdalom, ami mozgáskor jön elő, az „ezzel jár”. Hát nem, nem kéne, hogy fájjon. A fájdalom a szervezet jelzése arra, hogy valami nem oké, és ha így folytatod, valami elromlik – erre pedig érdemes hallgatni.
nyomást mindig túlfeszített, homorított háttal és csípővel hajtja végre és a karjai sem a mozgásmintának megfelelően mozognak a mozdulat során (rossz mozgásminta
csak gyorsabb utat eredményez a nagyobb bajhoz – már az se áll a katasztrófa útjába. Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy megkérjek minden sportolót: ne szedjetek fájdalomcsillapítót. Ha arra van szükséged, hogy mozoghass, akkor nagyon nagy valószínűséggel rosszul mozogsz, amit a te érdekedben javíts ki! Sokszor hallom erre, hogy „az élsportolók is használnak fájdalomcsillapítót”. Igen, ez így van. Viszont pontosan tudják, hogy mit kockáztatnak vele, és – például egy világrekord elérése érdekében – vállalják is ezt a veszélyt. Az egészséghez viszont figyelj a fájdalmadra, hallgass rá! Fejtsd meg, hogy mitől fáj, javítsd ki a fájdalom okát – nem a tünetét! – , és haladhatsz is tovább a célod felé, egészségesen, fájdalom nélkül.